Rimini, az ókori Ariminum Olaszország Emilia–Romagna régiójában, Rimini megye (olaszulprovincia) székhelye. Adriai-tengeri kikötő a Marecchia és Ausa folyók közti partszakaszon.

A  várost a rómaiak alapították i.e. 3. századba.  A gallok a i.e. 6. században foglalták el, majd i. e. 263-ban római kolónia lett, amely fontos szerepet játszott a gall háborúkban. Stratégiailag igen fontos helyen fekszik. A tengeri és folyami hajózás útvonalai, a Közép-Itáliát az észak-itáliai adriai parttal összekötő Via Flaminia, a Via Aemilia és a Via Popilia is itt találkozik. 

A nemes családok versengéséből a Malatesták emelkedtek ki győztesként. Malatesta da Verucchio 1239-ben a város podestàja, azaz feudális ura lett és családja megszakításokkal egészen 1528-ig uralta a várost. A 16. század elején Rimini, a Pápai Állam egyik városa, az apostoli legátus vezette önkormányzat vezetése alatt állt. 

Napjainkban Rimini 143 ezres lakosságú kikötőváros, és népszerű nyaralóhely. A rómaiak a Kr. e. 3. században, Arimunium néven kolóniát alapítottak itt, de azelőtt már évszázadokkal is lakták a területet a görögök, gallok, és etruszkok. A városban született a híres filmrendező, Federico Fellini is, akinek a történelmi városközpontban múzeuma is van. Tengerpart, szórakozási lehetőségek, történelmi épületek; vidámparkok, aquaparkok, és San Marino közelsége (ahova menetrendszeri buszjárat is közlekedik Riminiből): nagyon kevés Európai nyaralóhely van, amely ilyen sokat nyújt egyszerre!

Rimini Európa egyik leghíresebb, és legnagyobb tengerparti üdülőhelye, "Európa Miamija" néven is emlegetik. A több mint ezer szálloda végelláthatatlanul húzódik a tengerpart mellett. A város tengerpartja 15 km hosszú, homokos, kék zászlós. Fizetős, és ingyenes strandok is vannak.

Ravenna olasz város Emilia-Romagna régióban. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Egykor egy bizonyos időszakban a nyugat-római birodalom, majd az osztrogót királyság, majd a ravennai exarchatus fővárosa volt, most Ravenna-megye székhelye. Kora keresztény műemlékei az UNESCO Világörökség listáján szerepelnek.

Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Későbben gallok és azután rómaiak birtokába került. I.e. 88-ban a város lakói római polgárjogot nyertek.

Augustus császár a város közelében fekvő Classis kikötőjét a birodalom második legfontosabb hadikikötőjévé, az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomását áthelyezték. A kikötőváros temetőjében i.sz. II. századra datálható keresztény feliratok tanúskodnak az új vallás megjelenéséről. A város mártírja és védőszentje Szent Apollinaris, akinek idejét a 2. századra becsülik, de valójában csak legendákban bukkan fel. A város első történelmileg hiteles püspöke Severus, aki részt vett a sardica-i (Szófia) zsinaton 343-ban.

A város virágkorát akkor élte, mikor Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugat-Római Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.

Látnivalói

• Piazza del Popolo
  • Palazetto Venetto: loggiás oszlopokkal díszített 6. századi épület.
  • Apollinaris és Vitalis oszlopa: Ravenna védőszentjeinek szobrai tekinthetők meg a két oszlopon a 15.századból.
• Garibaldi tér
  • Dante mauzóleuma: Dante Alighieri (1265-1321) eredetileg először a ferencesrendi temetőbe került, majd 1519-ben Medici Leo pápa elrendelte hazavitelét. A ferences atyák elrejtették a koporsót. Így 1780-ban az üres sír helyére emelték a mauzóleumot. 1865-ben végül megtalálták az ereklyét egy falban. Később harangtornyot építettek fölé.

San Marino, teljes nevén a San Marino Köztársaság a világ legkisebb országainak egyike. Dél- Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

Története 

San Marino a legrégebbi ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A monda szerint Marinus Dalmáciából érkezett 301-ben (más források pontosítanak: Rab szigetéről származott), és hamarosan kolostort alapított a Titán-helyek, hogy a Diocletianus római császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Emiatt a San Marinó-iak őt tekintik a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

• A Szent Ferenc-templom, 14.század
• San Marino-bazilika, ahol Szent Márinus, a köztársaság megalapítójának ereklyéit őrzik
• kormányzósági palota a főtéren
• Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
• a Titán-hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11.századi és egy 13.századi erődítmény látható

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori templom vagy erődítmény.

A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámia ipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják. San Marino vámunióban áll Olaszországgal.

Firenze Toszkána régió székhelye és kulturális központja. Az Arno folyó középső folyása mentén a folyam két partján fekszik. A gyönyörű völgyben elterülő Firenze területének nagyobbik része a folyó északi partján fekszik, nagyjából tengerszint feletti 50 méteres magasságban. Az Arno déli partja dombosabb, ezért gyérebben lakott. 

Firenze területe már háromezer éve lakott.  A mai városközponttól északra, Fiesole (latinosan Faesule) területén az etruszkok egyik városa állt.  Julius Caesar veterán katonái egy új coloniátlétesítettek az Arno jobb partján, melynek a Florentia nevet adták, melynek jelentése virágzó. A 11-13. század folyamatos hatalmi harcokkal teltek a többi itáliai várossal. A város gazdaságának alapját a bankok és a textilipar képezte és a vagyon néhány család kezében összpontosult, ami súlyos politikai ellentétekhez vezetett. Mindezek ellenére a városban virágzott a kulturális élet és hamarosan az itáliai reneszánsz vezető városává nőtte ki magát. Hosszú ideig aMedici család uralta. 1865-1870 között az Olasz Királyság fővárosa volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ban az UNESCO a Világörökségrészévé nyilvánította. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt.